„Struktúra nélkül a világ összeomlik, de a szín, maga az élet”

MADI ART PERIODICAL No. 9.

„Struktúra nélkül a világ összeomlik, de a szín, maga az élet”

Írta: Dárdai Zsuzsa

Elhangzott 2007. január 19-én Győrben, az MTA-MADI Galériában

A hetvenötödik évébe lépő Jean Branchet közgazdász, multinacionalista cégek pénzügyi szakembere, galériavezető, műgyűjtő és képzőművész egy személyben. Szerencsére személyiségjegyei képessé tették arra, hogy életének eltérő aktivitásait harmonikus egységbe rendezze. A nemzetközi pénzügy precíz, szigorú, logikusan gondolkodó, tárgyalóképes egyéniséget követelt, aki a világ legkülönbözőbb országaiba utazott, hogy képviselje az adott cég érdekeit. Ugyanakkor Branchet az utazás során képződő szabadidejét érdeklődési körének, intellektuális hajlamának megfelelően a kultúra feltérképezésére, a művészet, irodalom, zene, költészet megismerésére és egyéni képességének, képzőművészeti érzékenységének kifejezésére fordította.

Legtöbb műve ezeken az utakon, a repülőn, vonaton, szállodában papírra vetett apró rajzocskák nyomán született. A hely szelleme, az adott vidék jellege hívja életre e kis vázlatokat, mindennemű prekoncepció nélkül. Az érés időszaka után a művész eldönti, mely rajzok válnak a születő festmény részévé. A komponálás során feltérképezi a részegységek törvényszerűségeit, a lehetséges és szerves kapcsolódásai pontokat, majd megszerkeszti a művet. A kikristályosodott kompozícióval egy ideig még barátkozik, majd, ha teljesen magáénak érzi, felrajzolja a vászonra, vagy más választott felületre. A befejezett képkompozíció felöltöztetése, felhangolása az utolsó etap. Ahogy például Bach egy-egy műve több hangszer által kel életre, úgy öltözteti fel, szólaltatja meg a kompozíciót a szín, a művész döntése nyomán vászonra kerülő piros, kék, lila, fehér, esetleg szürke tónus. „Struktúra nélkül a világ összeomlik, de a szín maga az élet” – vallja az alkotó. A színes felületeket szigorú fekete vonalak határolják, a kezdeti rajzocskák erős, érett evidenciák formájában köszönnek vissza. A variációk elkészítésében és a színek kiválasztásában egy ideje segítségére van a számítógép. A szobrok és reliefek hasonló metódussal jönnek létre. Branchet geometriája mindig térérzetű. A különböző síkok egy felületen viszonyba hozhatók, egymást részben eltakarják, egymásra illesztődnek, átfolynak egymáson, felület-játékot folytatnak egymással. A terek így mozgásba lendülnek, határtalanná teszik a frontális perspektívát, és a színek elmozdulásával egyfajta keleti perspektíva jelenik meg.

A festményeknek, szobroknak és reliefeknek a művész gondosan választ – ahogy ő fogalmaz – nevet. Egy nevet, ami a saját realitásuk hordozója. Néhány esetben tiszta invenció nyomán keresztel, máskor annak a helynek a nevét adja, ahol a vázlat megszületett: Samarcande, Khiva, Hong-Kong, Shantou, Brained, Grenoble, Tronoën, Praha… Megint máskor csillagképektől kölcsönöz, vagy az elmúlt századok nagy felfedezéseitől, nem utolsó sorban a görög mitológiától, amelynek nagy rajongója. Szereti Olimpuszt benépesítő isteneiket és istennőiket, a mítoszokat, amelyek az ókori civilizációban születtek, a kultúra bölcsőjébe ágyazódtak.

Olvasmányai alapján felállítja a kiválasztott személyiségek listáját és a művek elnevezésekor birtokba veszi őket: Maât, Leman, Mordagon, Skadhi, Kohar, Sénegore, Bélargusal, Nao, Florinale, Homéops, Naoned, Daphnée, Memphis, Ségeste, Xyléor láthatók ezen a tárlaton.

JEAN BRANCHET 1934. november 14-én született Lons-le-Saunier-ben (F). Nantes-ban (F) él és dolgozik. Családja 1939-ben Toulouse-ban telepedett le, ebben a városban töltötte gyermekéveit és érte el a felnőtt kort. Műszaki középiskolában tanult. Első festészeti lépéseit egy Franciaországba menekült spanyol művész tanácsai nyomán tette meg. 1953-ban érkezett Párizsba, ahol a Távközlési Iskolában folytatta műszaki tanulmányait, majd a Sorbonne Jogi és Közgazdaságtudományi Egyetemén szerzett diplomát. A kortárs művészetet a párizsi Salon-kiállításokon fedezte fel, különösen a Réalités Nouvelles rendezvényei hatottak rá. Szorgalmasan látogatta a Louvre Múzeumot és a Nemzeti Modern Művészeti Múzeumot, valamint a Saint-Germain negyed galériáit. Több éven át gyakorolt klasszikus gitáron. Mellékesen mintázási kurzuson vett részt a Grande Chaumire Akadémián. A közgazdász, multinacionalista társaságok pénzügyi és szervezési szakembere, párhuzamosan egyéni képzőművészeti pályán haladt, amely a hetvenes évek elejétől határozottan irányt vett a konstruktivista mozgalom felé. Az egyéni utazások és a munkaköri alkalmak lehetőséget adtak számtalan külföldi múzeum meglátogatására. Feleségével életre keltették és 1975 – 2000 között működtették a Galerie Convergence de Nantes kortárs képzőművészeti galériát, amely széles körű lehetőséget nyújtott a II. Világháború után feltűnt jelentős művészeti mozgalmak és a hozzájuk kapcsolódó művészek bemutatására. 1992 óta állít ki rendszeres, elsősorban a nemzetközi MADI mozgalom megnyilvánulási keretein belül.